A barátság szerintem egy baromi nehéz dolog, egyben nagyon szép is. A barátság a család és a szerelem mellett az egyik legfontosabb az emberi kapcsolatok között. A családra mindig lehet számítani, de a barátok jobb esetben nem jönnek-mennek, hanem kitartanak egymás mellett, akármilyen helyzet is áll fenn. És legkevésbé sem akarunk csalódni a másikban.

Kedves barátnőm!

Hogyan jutottunk el idáig? Már majdnem 4 évet a hátunk mögött tudhattunk legjobb barátnőkként, amikor jött A. Én nem irigykedtem, pedig nekem sosem jutott senki. De az, akivé mellette váltál, már nem tetszik. Folyamatosan bántottál ez alatt a 3 hónap alatt, mégiscsak a végkifejletet vetted észre, amikor már elfordultam tőled. Kicsit csalódtam benned, és abban, ahogy a világot kezdted el látni, mert nem ismertem rád. Már nem is érdekeltelek annyira, a mindennapi délutáni beszélgetéseink pedig már nem tartottak órákig. Úgy éreztem, mintha már A.-n kívül nem is lenne számodra más fontos.

Mikor márciusban K. buliján voltunk, és az öcsémet szidalmazta T. barátnője, te beszálltál és nagyon megbántottál. És te nem vetted észre, hogy a legjobb barátnőd öccse szent és sérthetetlen, pedig azelőtt őt "Öcsikédnek" nevezted... Én meg próbálok kiállni érte, de te folytatod. Miért? Mindig is tudtam, hogy a társaság középpontjában szeretsz lenni, de ilyenkor nem mellettem lenne a helyed? És ott lett volna az alkalom, hogy bocsánatot kérj, de te tartottad a véleményedet.

Be sem mutattad nekem A.-t. Mondhatnád, hogy te megpróbáltad, de én visszakérdeznék, hogy ez az akart lenni, amikor "édes hármasban" haza akartatok kísérni? Kössz. 10 perc alatt tényleg meg lehet ismerni valakit. Emlékszem, hogy múlt évben májusban, mikor a város egyik legaljabb csávóját szedted össze, az én véleményem számított először, így külön áthívtál magadhoz, hogy bemutasd nekem. És ez ellen nekem nem volt semmi kifogásom, boldog voltál mellette és jól sült el ez a találka. Most még ennyit se kértél tőlem, vagyis nem is adtál alkalmat arra, hogy véleményt alkossak róla.

Az csak más kérdés, hogy állandóan, de állandóan azt nyökögted nekem az utóbbi egy évben, hogy kéne nekem már egy pasi. Kösziiiii. Sokat segítesz vele... Akkor viszont nem ismersz, mert nem tudod, hogy én S.-ből csak tavaly gyógyultam ki... És nekem azért még mindig fáj. Te meg ezzel papolsz. Tök jó.

Ami pedig a legjobban idesegít, az a fránya telefonod. Mióta megkaptad az almás Nokiádat, azóta rajta függsz, plusz már az ezzel járó díszgazdagság is a fejedbe szállt. Megjátszod magad olyannak, amilyen talán te sosem leszel. Még anno te mondtad, hogy az idegesít a legjobban, ha valaki nálad van vendégségben és a telefonját nyomkodja. De te nem ugyanazt csinálod suliban? Már a lányok is rád szóltak,hogy társaságban nem illik. Ráadásul olyan vagy, mint valami drogos. Én értem, hogy osztálykiránduláson is beszélgetni szeretnél A.-val, de nem kell mindent dokumentálni és a kezedben tartva a telefonnal aludni el a kezedben. Ahelyett beszélgethettünk volna.

Ahol viszont betelt a pohár, az a szülinapod volt. Az volt a jéghegy csúcsa. Én annyit, de annyit gondolkodtam rajta, hogy 18. születésnapodra mit kapjál, hogy belesajdult az agyam is. Otthon ráadásul nem tudtam tanácsot kérni senkitől sem, mert ez az ajándék-mizéria mindig vitát vált ki. Amivel engem bántanak meg. Nem miattad, hiszen te egyedüli gyerek van, neked muszáj mindig valakire ráakaszkodnod, nem kell elosztani a pénzedet, idődet, szeretetedet, és neked belefér, ha a legjobb barátnődet elhalmozod ünnepekkor. Mert nincs testvéred, csak barátaid. De abból sok. Persze ez a természetedből is adódik. Állandóan a barátaidra támaszkodsz, de főleg rám. Aminek vannak pozitív és negatív oldalai is. És nem tehetek arról, hogy mi itthon 5-en vagyunk, te meg egyedül élsz anyuddal. Ráérsz ilyen dolgokra, hogy karácsonykor tudod, hogy mit kapok fél év múlva szülinapomra. És szerintem ezt normális esetben az ember viszonozni szeretné. Ráadásul 18. szülinapomra elvittél engem fürdeni a Szelidi-tóra, meg oda utcabálba táncolni. Én meg úgy gondoltam, hogy ezt viszonozni nem tudom április elején csak úgy egy kiruccanással. Így a jól kitalált ajándék mellett (ami tartalmazott egy zárható naplót, amit régóta szeretettél volna) kaptál egy szív alakú pizzát is, amit időre rendeltem meg, hogy friss legyen, ráadásul egy hétbe beletelt, mire titokban kiszedtem belőled, hogy mit nem szeretsz pizzán. És anyudat is rávettem, hogy semmiképp se egyetek pizzát, mert már pár hete sóvárogtál utána. Kértelek, hogy amikor átmegyek hozzád, hogy megköszöntselek, akkor legyél otthon csak egyedül. Ebbe 2 szándékom volt: egy, hogy a N.+Á. ne legyen ott, mert ők idegesítően buták, főleg együtt; kettő, hogy A. se legyen ott, mert nem akartam, hogy túlszárnyaljon az ajándékával, de ezt a problémát orvosolta az, hogy drága A. a vizsgája miatt sem tudott volna kb. este 9-nél előbb jönni. Ráadásul ezért nekem is támadtál aznap, mert szerinted nem akartam látni A.-t, amit nem akartam a szemedbe mondani, mert egy barátnőnek nem ez a dolga, de ez a kettesben töltött szülinap nem is jelentett volna problémát, mert te mondtad, hogy csak este jön. Nekem az az 1-2 óra bőven elég lett volna. De nem. Mire megérkeztem N. és Á. is ott volt, plusz anyud barátnője is. Nem erről volt szó. Én már kitaláltam, hogy a régi videóinkat nézegethetnénk, meg pizzáznánk... Aztán persze hamarabb hazamennék, mert másnap kémiaórám volt reggel, de ezt te tudtad. És persze N. és Á. elhalmoztak ajándékokkal, amik mellett az enyémek eltörpültek, és sütöttek neked tortát is, ami az én rendelt pizzámmal fel sem vette a versenyt... Mikor anyud hazaért és mosolyogva rám nézett, majd megkérdezte, hogy mit kaptál tőlem, akkor csak annyit mondtál neki, hogy egy zárható naplót, ami nem működik, meg egy pizzát, amit rendeltem (ez volt a lényege). És nem vetted észre, hogy ez engem mennyire megbántott. Hazafelé pedig el is áztam a hóesésben és már nem számított, hogy könnyek potyogtak a szememből...

És a pénz. A legmocskosabb dolog és a legundorítóbb. Nem, nem vagyok féltékeny a pénzetekre, félreértés ne essék, de ahogy sajnáltattad magad, hogy a ballagási bulid is több százezerbe fog kerülni és nem is volt beleszólásod a dologba, hogy milyen zene lesz, na ekkor döntöttem el, hogy nem kérek belőled. Botránkozzon ezen az, aki akar, de amikor te sajnáltatod magad amiatt, hogy majd a ballagási pénzedből te kocsit kapsz, meg jogosítványt, akkor elmehetsz te a sunyiba. De ezt el is mondtam neked, kerekedtek is a szemeid, de ez van. Mert te nem emlékszel arra, hogy kilencedikbe és tizedikbe ti milyen rossz anyagi helyzetben voltatok. De erre lehet nem is akarsz emlékezni. Meg kapsz természetesen saját lakást is jövőre, mert te nem laksz koleszban Pesten, á nem. Egy lakás, amiért nem kell megdolgoznod, nem kell tenned semmit. Cöhh, ráadásul A. is veled költözik be, a kollégiumából meg ki. Szeptemberben lesztek fél évesek. És úgy viselkedtek, mintha már két éve együtt lennétek. Nagyon fura. Én a párom anyjától soha nem fogadnám el azt, hogy összeköltözzek a barátnőmmel ilyen kevés idő után. Ingyen. Valami nem lenne okés. Egyszer poénból felhoztad, hogy együtt kéne majd laknunk egyetemi éveink alatt, de ha most én kerülnék ilyen helyzetbe, hogy veled kéne összeköltöznöm szeptembertől, sem fogadnám el. Nem.

Csináltattál tetkót is. Én nem ítéllek el miatta, mert már 2 éve is akartál. De akkor egy ártatlan napocskával megelégedtél volna a csuklódon. Most pedig egy divattetkót hordasz a nyakadon. Mert ajánlásomra elkezdted nézni a Trónok harca c. sorozatot, és onnan választottál egy idézetet. És most addig, amíg meg nem unod, avagy örökre azt viseled a nyakadon, hogy "Minden férfinak szolgálnia kell". Milyen pozitív. Én A. helyében tuti nem támogattam volna, vagy legalábbis újraelemeztem volna magamban a kapcsolatunkat, hogyha a barátnőm ilyet visel a nyakán, akkor rólam mit gondolhat vagy mi lehet az életfilozófiája. Múltkor láttam egy képet, amin ez az idézet volt: "A tetoválás a lelked kivetülése a bőrödre". Nem fűznék hozzá semmit.

Bár úgy néz ki, valamit jól csinálsz, mert sikerült már most minden. Már biztos, hogy mész színészi pályára, és van pasid, lesz lakásod, jogsid, autód. De ha jobban megnézem a helyzetedet, mégsem irigyellek. A pasiddal nem stimmel valami, ez biztos. Bár neked valószínűleg megfelel. Én a családomra nagyon büszke vagyok, és arra is, hogy anyu a testvérével sosem hagyja, hogy hosszabb távon rosszba legyenek, de nálatok ez sajnos nem így van - a pénz miatt. A színészi pályád is kétes, mivel csak egy OKJ-s képzésen veszel részt, de hivatalosan csak egy diplomával vesznek fel színházakba játszani.

Igazából mióta megtudtad érettségi előtt, hogy felvettek a színészképzőbe, onnantól tojtál arra is, hogy milyen lesz az érettségid. Ettől a mentalitástól is próbálom menteni magam. 

Sokat köszönhetek neked. Biztos nekem is kéne változnom, de ha te nem vagy képes változni, akkor hagyjuk. Már úgyis van új társaságod Pesten A. által, szóval rám nem lesz szükséged. Csak most kezdődik az élet. A középiskolai barátok közül nem sokan maradnak meg. Bár ez biztos emberfüggő is. Nem tudom mit hoz a nyár.

Kellene egyet beszélgetnünk, de nincsen erre energiám érettségi időszakban. És igazából te sem keresel; utoljára a "hogy vagy?" kérdésed szerintem márciusban hangzott el. Nem szeretnélek hátba szúrni. Vagy, hogy azt érezd, hogy járunk és egy akaratos barátnő vagyok.Bár te néha eddig is úgy viselkedtél. Én el akarlak engedni. Lehet nem tudsz eleget rólam, hogy örökre a barátnőm lehess.

Majd meglátjuk. Üdvözlettel: Barátnőd (?)